Kapcsolataink alakítása, javítása az önmagunkkal való kapcsolatunk fejlesztésével kezdődik, ahogy a másokkal való kommunikációnk minőségét is a magunkkal való kommunikáció őszintesége és nyitottsága határozza meg. Mit veszünk észre a világból és mit gondolunk róla. Tudatában vagyunk-e annak, hogy ez a mi döntésünk, a mi felelősségünk. Csak a negatívumoknál kapjuk fel a fejünket, vagy észrevesszük a jót is? A pont jót? Erről szól a budapestimaminak írt eheti írásom:
Manapaság sokat hallunk az elvárásokról és rendszerint negatív értelemben. Hasznos lehet elgondolkodnunk, hogy hogyan is vagyunk mi ezzel: vannak bennünk elvárások? Kitől és mit várunk el? Jó ez vagy nem? Sorolhatnánk még a kérdéseket és kinek-kinek a maga kérdése és válasza a meghatározó.
Ezen gondolkodva énbennem egy nagyon kedves emlék bukkant fel.
A fürdés a családunkban a "Férfiak" szertartása volt, amit a két fiúnk és az apjuk nagy élvezettel csinált végig minden este, kezdve a "tigrisezésnek" nevezett hancúrozástól a fürdés sokféle játékán át a "Papa fürdőköpenyében" való szárítkozásig, öltözésig. Ezeket még most, 30 év távlatából is nagy szeretettel emlegetik. (folyt )
